1. rész

Zenével együtt olvasd el! :)

                                     

Szombat...
Este egy borzalmas hírt kaptam. 
Épp anyuval és Krisztiánnal vacsoráztunk, amikor mama felhívott.
   -Igen? - szólt bele anyu a készülékbe -Ó mama... - anya arc színe fehérre változott -Nagyon sajnálom, őszinte részvétem... - nézett rám anya és halottam, hogy mama zokog a telefonban.
   -Mi... mi történt? - nyögtem ki végre miután anyu lerakta a mobilt és lehunytam a szemem. Anya felállt az asztaltól, oda lépett a székem mögé, majd lehajolt, szorosan átölelt és a fülembe súgta...
   -Papa... meghalt...- mondta alig hallhatóan. Hirtelen fel se fogtam, hogy mit mondott... Sőt, úgy leblokkoltam, hogy még levegőt is elfelejtettem venni. Körülöttem megfordult a világ. Nem láttam, nem hallottam igazán semmit, csak a fülemben zúgó vér lüktetését, amitől megfájdult a fejem.
 Tudni illik, apukámat tavaly veszítettem el. Halálos beteg volt és még csak nem is tudtam róla. Nagyon fájt, hogy nem mondta el apa. Így elbúcsúzni se tudtam tőle. Csak két héttel később, a halála után fogtam fel rendesen, hogy soha többé nem láthatom. Apuval külön éltünk. Hétvégenként mindig elmentem hozzá ha tudtam, ugyanis ő a falu másik végében lakott nekem pedig rengeteget kellett tanulnom. Esténként mindig sírva aludtam el. Borzalmasan teltek a napjaim. Mivel ez 8. év vége fele történt, így nem is mentünk suliba, csak a ballagásra. Mindegy.
 A sajgó fejemhez kaptam, majd olyan történt, hogy visszaemlékezve is elszégyenlem magam.  Olyan düh kerített hatalmába, olyan csalódottság, olyan fájdalom...
   -Hogy mi?! Neeem. Biztos hogy nem! Hogy mondhatsz ilyet?! Hazudsz!!! - üvöltöttem. A könnyeim patakokban folyt le, végig az arcomon. Annyira szíven ütött a hír, hogy a csalódást hazugsággal társítottam. Tudtam, hogy igaz amit mondott anyu, tudtam, hogy nem hazudna és tudtam, hogy ezen változtatni már nem lehet. Tudtam, csak nem akartam elfogadni. Legbelül ezt jól tudtam. Nagyon is jól. A legszívesebben mindent összetörtem volna. Anyu rémülten nézett, én meg csak üvöltöttem és üvöltöttem. Krisztiánt anya beküldte a szobába, majd próbált nyugtatgatni. Annyira fájt, hogy megint ilyen történt velem... egyszerűen már sok volt ez nekem. Apu halálánál próbáltam visszafojtani az érzéseimet, próbáltam eltitkolni, hogy szörnyen fáj. De ez már tényleg sok volt nekem. Ennyit még én se bírok el.
   -Elena... - nézett rémülten anya a szememben -Kérlek, nyugodj meg. A papának már csak jobb lesz. Tudod jól, hogy már öreg volt. Ráadásul hányszor volt már agyvérzése. Emlékezz rá. Tudod, hogy hányszor elesett. Kérlek, ne sírj... Jajj, ne! Tedd le azt a poharat. Elena! Neee!!!

Vasárnap...
A tegnap estéről sok emlékem nincs. Minden olyan homályos...
Reggel egy kórházban ébredtem. Fogalmam se volt, hogy mit keresek ott. A fejem sajgott és nyomott volt. Körbe néztem... Abban a jellegzetes zöldeskék színben pompáztak a falak. A függönyök be voltak húzva, amin a nap sugarai átvilágítottak.
                                  
Az ágy baloldalán, a kis szekrényen színes, kellemes illatú virág csokrok  gyülekeztek egy nagy üveg vázában, ami mellett egy vízzel teli pohár és kb. 6 darab zsepi volt. Az ágy jobb oldalán,a falnál anyu ült hátradűlve egy fotelfélében, ami látszólag kényelmesnek tűnt és aludt. Nem akartam felébreszteni, úgyhogy egy mukk nélkül nézelődtem tovább. A hajam baloldalra előre volt rakva, így szabadon hagyva a nyakam, hogy ne melegítsen. A szobában így is meleg volt és az a fehér vastag takaró is melegített. Úgy éreztem kivagyok száradva, ezért bal kézzel a szekrényen lévő pohárhoz nyúltam, amikor... Amikor észrevettem, hogy a csuklóm be van kötve. A poharat hagytam és a kezemet kezdtem vizsgálgatni. Nem értettem miért van bekötve. Próbált visszaemlékezni, hogy mi történhetett. A csuklóm ilyenkorra lüktetni kezdett és néha-néha belenyilallt a fájdalom, mire felszisszentem.
   -Elena? Fent vagy? Ó, de jó, hogy felébredtél... - állt fel anyu a fotelből és az ágy mellé lépett -Mi a baj? - kérdezte anyu fürkészve a értetlen arcomat.
   -Miért... Miért van bekötve a csuklóm? - kérdetem egyet nyelve a mondatom közben, mert még mindig ki voltam száradva és hangom se volt nagyon.
   -Hát nem emlékszel? - kérdezte most már ő is értetlen arcot vágva. Megráztam a fejem és erősen koncentrálni kezdtem, ami ebben a helyzeten elég megerőltető volt. -Tegnap este... Papa... - próbált rávezetni a válaszra és úgy éreztem; elakarja kerülni, azt, hogy rendesen válaszoljon. Mintha csak tévécsatornát váltottak volna, úgy jutott eszembe a tegnap esti. Az arcom megremegett és a könnyeim potyogni kezdtek. A jobb kezemmel durván letöröltem a könnyeket az arcomról és a zsepiért nyúltam, majd kifújta az orrom. Aztán megint nyúltam egyért, majd megint és megint, míg végül elfogytak a zsepik. Anyu a táskájában matatott és egy száz darabos zsebkendős zacskót húzott ki, amit felbontott, azután elém tartott. A zacskót kivettem a kezéből és kiszedve belőle annyi zsepit, aminnyi az egy kezemben elfért, az ölembe ejtettem. Öt perc múlva,amikor már az elhasznált zsepik körbevettek, anyura néztem.
   -És a karom? - kérdeztem, látszólag furán, mert anya teljesen ledöbbent, majd elhúzta a száját.
   -Öhm... Hát... Az volt... Na szóval. Az történt...
   -Anya kezd már el! - sürgettem könyörgő hangon.
   -A hírtől annyira kiakadtál, hogy... - nyelt egyet anyu és látszott rajta, hogy nehezére esik kimondani -hogy...

Bevezető

Magamról: 
A nevem  Elena Gordon. Hosszú barna a hajam, zöld színű a szemem, nem vagyok kövér, de azért nem mondható tökéletesnek a testalakom. Nem vagyok menő, de szerintem nyomi se. Nem kitűnő az átlagom (félévkor öt négyesem lett, a többi ötös), szóval nem vagyok stréber. Szeretek olvasni -az egyik kedvenc könyvem a Szent Johanna gimi (kinek nem?)- és rajzolni. Imádom a zenéket (zene nélkül mit érek én... :D), a csajos újságokat (pl. Im, Popcorn, stb.). Szeretek a barátaimmal lenni. Ők mindig megtudnak nevettetni, ha szomorú vagyok, ők mindig segítenek, ha baj van, ők mindig mellettem állnak, amitől jobban érzem magam. Próbálom követni a divatot  *-*. Ó, és a kedvenc édességem a nutella :3...  anélkül nem tudnék meglenni :$ Van egy öcsikém, Krisztián. Két unokatesóm (ők tesók, Liz és Noémi), akik a szomszédban laknak. Meg persze több unokatesóm is van, szerte az országban.
És most jönnek az amire nem vagyok büszke... Áhh, inkább hagyjuk.
Életem a suliban: borzalmas... Van egy srác, akibe totál bele vagyok zúgva <3.Hála a barátaimnak (Babi, Dorotthy, Liz, Senon, Violett és Glenda), nem hagyják, hogy szétunjam magam. A szabad időmben olvasok, a barátaimmal sétálok, tanulok (azt is kell), képeket csinálok, zenét hallgatok (kedvenc együttesem a Children of Distance :$) vagy éppen az unokatesóméknál vagyok és együtt hülyülnük.

 Osztály:                                        Tanári asztal 
Dénes    Szebasztian                   Natasa      Brigitta                   Debóra      Vanda
Glenda   Senon                                           Simon                     Patrik        Ádám 
Én         Grizelda                        Violett       Dorotthy                                  Péter  
Liz        Tisa                                Dorián       Solt                        Bori           Kelli  

Elena (én)

















Ádám
   
A nagy Ő... A legmenőbb a suliban, rengeteg barátja van, délutánonként edzeni megy a "haverokkal". Klassz kéziből, jó a humor érzéke, mindenki kedveli. Super-mega-giga menő *-* Ja, hogy ezt már mondtam? ^^ Minden lány utána áhítozik ( :( ). A tanulásra nem nagyon figyel, de a barátaira igen. Kedves ééééés szeretem <3 :$


Dénes

Szebasztian



Dorián

Glenda




Simon




Liz



Tisa




Grizelda

Natasa

Violett

Debóra

Dorotthy

Vanda



Patrik

Péter



Kelli

Bori



Senon

Brigitta

Solt

Szóval ez lenne az osztály :) Vannak igenhelyes fiúk, menő fiúk, vannak... pontosabban van nyomi fiú, vannak fiúk, akik megbuktak, vannak balhés fiúk, van szeretem-fiú (*-*). Vannak barátságos lányok és ellenséges lányok, vannak úgymond ribik, akik mindent megtesznek, hogy a középpontban legyenek. Vannak, akik lenézőek, vannak idegesítőek is, illetve egy idegesítő, aki elérte hogy az osztály megutálja...