11. rész

Csütörtök...

De nem vártam ezt a napot...
Angol órával kezdtünk és ahogy beléptem a terembe, a legszívesebben vissza is fordultam volna. Hogy miért? Mindennek az oka Vanda volt. Ádám a padján ült háttal a táblának és Patrikkal beszélgetett, mikor Vanda fogta magát és nevetgélve nekidűlt. Mármint Ádám hátának. Azt hittem felpofozom és csak utána fordulok sarkon. Hátráltam pár lépést és közben pörgött az agyam, hogy most mi legyen. De aztán megláttam Dorotthyékat a terem túl oldalán, akik boldogan beszélgettek én pedig a puszta látványuktól is elmosolyodtam. Liz már bent volt és ő is velük beszélgetett. A szőke haja mindig begöndörödik, szóval már hátulról felismertem.

Úgy döntöttem nem veszem figyelembe Vanda húzását, ezért átléptem azt a fránya küszöböt és odamentem a lányokhoz.
   -Sziasztok! - sziszegtem, mert nem igazán volt kedvem "jópofizni". A tény az tény.
   -Szió! - mosolygott Dorotthy, de ahogy meglátta az arcomra kiülő bánatot, úgy ő se mosolygott többet -Megkérdezzem mi baj?
   -Hát ő - ültem fel mellé a padomra ( igen, az én padomon ültek, de nem gond :) ) Vanda felé biccentve óvatosan.
   -Így már mindent értek - húzta el a száját Senon. Ő tudja mi a szitu, szóval neki egyből leesett.
   -Ah! Hogy lehet ennyire népszerű egy... Egy ilyen lány? - kérdeztem összeráncolt homlokkal végig nézve Vandán.
   -A fiúkat kérdezd - tanácsolta Violett.
   -Ahan. Ők futnak utána, mint a pincsik - bólogatott Liz.
   -Ők tudják - szólt közbe Tisa, aki eddig a leghátsó padban ült firkálgatva A füzetbe. Uh, tényleg. Majd rákérdezek már, csak mert furdal a kíváncsiság -De egy biztos... Rossz a szemük.
Ezen jót derültünk. Talán kissé túlságosan is, mert hangosabbak voltunk, mint egy maga Vanda (csoda), aki fintorogva fordult felénk.
   -Mit bámulsz idióta liba? - gúnyolódott Tisa, de Vanda nem vette figyelembe ezt a beszólást, mert totálisan levegőnek nézte és tovább tette az agyát.
   -Nem félsz, hogy ők még durvábbat szólnak vissza? - kérdeztem az örök négyesre utalva (Vanda, Grizelda, Brigitta és Debóra, aki inkább kilóg ebből a csapatból).
   -Nem. Nem tudnak megbántani se megalázni, mert állatira bénák és lehet, hogy nagy a szájuk, de mindenki tudja, hogy egy ribancot nem kell figyelembe venni.
    -Pontosan - kacsintott Dorotthy. Oké, ők tudják. :)
Reggeli szünetben Ádám és Peti nem hagyták békén egymást. Ott kezdődött hogy Ádám kidobta Peti túró rudiját (beletalált a terem túloldalában lévő kukába), aki elkezdett kukázni, majd a rudi helyett egy hurkapálcát vett ki amivel elkezdték csapkodni egymást. Petit mindenki piszkálja. :P
Törin Milinkov tanár úrral annyit nevettünk, hogy szerintem fiatalodott mindenki. Nem mintha öregek meg ráncosok lennénk vagy valami ilyesmi, csak eddig sosem volt annyira jó hangulat, mint most. :D
Először is, ahogy beléptünk Ádám azonnal észrevett egy fehér Avonos kis zacskót a padján, amit persze rögtön megnézett. Röhögve nézett fel belőle és tovább adta, míg végül Simonhoz került. Istenem, az a idióta kivette a benne lévő piros hózentrógert, amit... Amit ráerősített a nadrágjára, majd belebújt az apró darabba, ami inkább egy lányra való, mint fiúra. A táblához állt összegörnyedve, mi meg már könnyezve röhögtünk.
   -De Simon, hú-húzd ki-hi mah-gad! - szólt oda Dénes a könnyeit törölgetve, mire Simon lassan és óvatosan felegyenesedett. Konkrétan szakadtunk a röhögéstől. :'D
De ez még nem volt semmi. Azután megfogta elől a két pántot, kihúzta, majd elengedte és az visszacsapódott. Majdnem leestünk a székről, annyira nevettünk. Mivel még nem csöngettek be, Simon kiment az ajtóba.
   -Csókolom Anna néni! - köszönt hangosan miközben hevesen integetett, majd újra kihúzta a pántot, és elengedte. A célja: villogni a hozzá nem illő darabban. Közben jött befele Milinkov tanár úr, aki mosolyogva figyelte az eseményeket. XD
Sajnos becsöngettek, Simon visszarakta a hózentrógert a zacskóba, amit Ádám a padra visszatett, mindenki a helyére ült, elkezdődött az óra, aztán tanár bá' lapokat kezdett osztogatni. Jöhetett a doga írás. Két-három perc múlva kopogtattak az ajtón.
   -Tessék?! - kiáltotta Debóra eltorzított hangon. Egy 9 c-s lány lépett be, aki megtorpant az ajtóban. Igen, jó látta, hogy dogát írtunk.
   -Nem láttatok egy fehér avonos zacskót valahol? - kérdezte alig hallhatóan. Ádám felemelte a mellette lévő zacskót és visszafojtott nevetéssel átadta, mi pedig visszafojtott nevetéssel figyeltük a történteket. A lány megköszönte, aztán kiviharzott a teremből. Ahogy becsukódott az ajtó, mindenki egymásra nézett, majd ismét elnevettük magunkat. Ekkor lecsitított a tanár, mert DOGÁT írtunk.
   -Pssz... - hallottam a hátam mögül -Grizeldaaa - suttogott Solt a stréber padtársamnak aki mindig kitűnően akar teljesíteni.
   -Mondjad - suttogta Grizelda is.
   -Mond már meg a hármas feladatra a választ. - Megnézte aztán lesúgta. De nem hallotta Solt -Mi? Hogy? Nem hallom. MI? MI VAN?! - jöttek a kérdések, mire Grizelda már elég hangosan suttogott, amit persze szinte mindenki hallott és le is írt. Utána pedig...
   -Te mit nem tudsz? - fordult felém kedvesen (ha lehet ilyet mondani/írni).
   -Ezt - böktem a négyes feladatra Grizelda pedig lesúgta -Köszi.
   -Nincs mit.
Ezután tesi jött. Pfúj! Sajna direkt nem hoztam tesi cuccot ezért kaptam egy vonalat (3 vonal után egyes). De aztán kiderült, hogy a 14 lányból csak öten tesiznek. Tanár bá' és a fiúk csak úgy ámultak és bámultak.
   -Héj, ezek sztrájkolnak!!! - háborodott fel Dénes. Haha. :D
Órák után hatra mentem fodrászhoz. Végre. Már alig vártam hogy valami új frizurám legyen. Anyát már hetek óta evvel nyüsztölöm. Végeredmény: frufru, rövid tépett haj (pápá hosszú hajzuhatag), ami be lett szárítva. Te jó ég, de rövid.

 Ja, és egy jó képű 18-19 éves srác pont utánam jött.

Az első amit megnéztem ugyebár az arca. Eszméletlenül helyes mosolya volt. És a szeme... Na meg a haja... Majdnem megkérdeztem hogy hívják. De komolyan. :) Otthon pedig ezerrel nyomattam a Children of Distance számokat. :$ http://www.youtube.com/watch?v=9moWfclgIT4

Napi idézetek:
Az emberi értelem képes megbocsátani bármi rosszat. Éppen ezért olyan fontos, hogy ne hagyatkozzunk rá.
Az irigység gyom a barátság kertjében.
 Az életben nincsenek garanciák, csak lehetőségek.
Nincs olyan megbízhatatlan tenger, mint a népszerűség.

10. rész

Szerda...

Reggel gyorsan felkaptam egy I NEED A DOLLAR feliratú fehér pólót, rá egy terep mintás inget, egy sötétkék farmersortot, alá pedig egy fekete vastag harisnyát. Jó idő volt. :)

 Első óra rajz volt. Az egyik kedvenc tantárgyam. Imádok rajzolni. Rengetegszer indultam már rajz versenyeken, amiken általában elértem helyezéseket. A mai napot kivételesen vártam, hogy tudjam milyen a rajz tanár.
   -Sziasztok! - köszöntem a terembe belépve és Solt arcát megkerestem gyorsan. A hangom hallatán felpillantott a telefonjából, majd... Semmi nem történt. Végre! Rögtön boldogság ült ki az arcomra és ezt a napot a legjobb gimis nappá szenteltem. Nem sokkal később becsöngettek és Szöczei tanár nő lépett be.
   -Jó napot kívánok! - ment a tanári asztal mögé lerakva a mappáit. Úúú, de jó! Még el se kezdődött az óra, de már érzem, hogy klasszak lesznek úgy, minta az énekórák -Szeretném, ha következő órára hoznátok használt vagy akár régi zsírkrétákat és pár gyertyát.
   -És ma mit csinálunk? - türelmetlenkedett Senon.
   -Azt is elmondom, ha ott hátul figyelnének rám. Igaz Solt és Dorián?
   -Jah! - jött a válasz. A tanár csak megrázta a fejét nemtetszését kifejezve.
   -Ma elmondom mit terveztem egész évre... - kezdte és a tervei szerint nem fogunk füzetbe írni dolgokat, hanem kipróbálunk majd egy-egy technikát, amit kirakunk a táblára és az osztály pontozni fogja, hogy melyik a legjobb, és így tovább. -Akkor el ne felejtsetek gyertyát és zsírkrétát hozni - emlékeztetett, majd kiment jó étvágyat kívánva.
A második óra földrajz volt. Még voltak bent a teremben, ezért kint várakoztunk (lassú 9/a-sok). Beraktam a 69-es szekrénybe a kabátom, majd becsuktam és annak dőlve várakoztam. Épp próbáltam összeszedni a gondolataimat hogy tényleg figyelnem kéne az órákon, mert nem lesz jó vége így, amikor... Amikor Ádám lépett elém és mosolyogva a vállam fölé nyúlt megtámaszkodva a szekrényen és a szemembe nézett. Azok a világos kék szemek :3 Woow *-* Sajnos nem tarthatott sokáig az ábrándozásom, hogy közelebb hajol, megcsókol és Én meg Ő Mi leszünk, mert...
   -Öhm... Elena. Kicsit arrébb mész, hogy berakjam a dzsekim? - mosolygott.
   -Ó, persze - csosszantam arrébb. Most tuti hülyének nézett, amiért ott bámulok, ő meg arra vár, hogy berakja a dzsekijét. Istenem, de ciki -.-"
Tök vörös fejjel léptem be a terembe. Gyorsan a helyemre siettem és kipakolva a felszerelésemet, óvatosan jobbra pillantottam. Dobogó szívvel kísértem a szememmel minden mozdulatait. A mosolyától elolvadtam, a kék szemétől megkukultam és... És még figyelni se tudtam másra. Erre akkor jöttem rá, amikor Senon megbökött.
   -Hahó! Hol jársz Elena? - bökdösött tovább. Oda kaptam a fejem és kicsit ingerülten oda szóltam.
   -Mi az?! - Nem szeretem ha zavarnak, mikor Ádámot bámulom! Jó, ez hülyén hangzik, de mindegy.
   -Bocs, csak... Kicsit feltűnő - folytatta suttogva.
   -Mi? - kérdeztem értetlenkedve.
   -Nem versz át. Látom, hogy... neked tetszik... Ádááám - vigyorgott.
   -Mi? Nem! Miről beszélsz? Ch... - jöttem zavarba és a hajammal próbáltam takarni az arcomat.
   -Hihi, te vörös vagy - piszkált tovább.
   -Tényleg? - rémültem meg és lejjebb csúsztam a székemen.
   -Aham.
   -Basszus - temettem a kezembe az arcom.
   -Na mesélj - ült le mellém. Aztán kiszedett belőlem mindent -Hm... Hát csak az a gáz, hogy... khm... Grizelda és Ádám jártak...
   -És?
   -Ha megtudja, hogy tetszik neked, akkor kibelez - húzta el a száját.
   -Hogy mi van?
   -Bizony - bólogatott -Az első hétben látta Grizelda, hogy az egyik 9 a-s lány beakar vágódni Ádámnál, mire teljesen megalázta az iskola nagy része előtt. Ádám pedig... Ő csak csöndben figyelt.
   -És én erről miért nem tudok? Azóta már sok idő telt el és csak most tudtam meg? - hüledeztem és inkább magamtól kérdeztem mint Senontól. Azután bejött Halász tanár nő.
   -Jelentést kérek - lépett a tanéri asztalhoz. Debóra gyorsan jelentett. Egy hiányzónk volt. Simon - Uhuhu. Hát azért van itt ilyen csönd - mosolygott, mire felnevettünk. Ezután nyelvtan jött és a tanár nő elég feldúlt volt.
   -Nem tudjátok, hogy kik tartózkodtak az iskolában tegnap délután? - kérdezte.
   -Nem. Miért? - érdeklődtünk.
   -Csak mert valakik a lánymosdóban olyanokat írtak a falra, amit... Amit kár volt - idegeskedett.
   -Ne ránk nézzen - emelte fel a kezét maga elé az egyik a-s fiú arra célozva, hogy fiú nem járhatott a lánymosdóban, szóval ők ki vannak zárva.
   -Gondoltam, hogy nem fiú tehette - mosolygott.
   -És akkor most mi lesz? Van már sejtése tanár nőnek, hogy kik lehettek? - kérdeztük.
   -Hát van már egy-két tippem.
   -És kikre gondol?
   -Csak nem képzelitek, hogy elmondom? - nézett ránk furán. De, azt képzeltük. :)
Az ez utáni szünetben Tisával elmentünk a mosdóba. Igen, barátok lettünk. ^^
 Tegnap Facebookon beszélgettünk és rengeteget tudtunk meg egymásról. Vannak közösek is bennünk. Például az egyik szerette neki is meghalt. :( Ekkor már tudtuk, hogy jóban leszünk, mert teljes mértékben megértettük egymást. Plusz  -ami nagyon fontos- ő is szereti a Children of Distance-t. :3
 
-Héj, Elena - suttogta, miután kijött a középső fülkéből -Emelj fel - mutatott a lezárt fülkére, aminek a falán szerepelnek azok a bizonyos szavak.
   -Mi? - ráncoltam a szemöldököm, majd elmosolyodtam -Jó, tartok bakot. - Kész kínszenvedés volt, amit ott levágtunk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz, de én hülye egyedül akartam felemelni. :D
Nagyon féltünk, hogy lebukunk, ezért csak fél percig, ha tartottam, aztán letettem. Időben. Pont, mert beléptek, mi meg kislisszoltunk. Vicces volt. Ezután siettünk a törire. A terembe nevetve ültünk a helyünkre, a lányok (itt Dorotthyra, Violettre, Lizre, Senonra, Glendára gondolok) pedig mosolyogva pásztázták, hogy mi az olyan vicces.
   -Titok - suttogta Tisa, ugyanis eközben már óra volt.
   -Igen - bólogattam -Ez a mi titkunk. - Aztán egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
Egy igaz baráttal több. :)

Napi idézetek:
Minek nekünk ellenség, ha ilyen barátaink vannak?!
Egy barátot gyakran meg kell kímélnünk attól, amit valójában gondolunk. Amolyan hallgatólagos egyezség ez. Nem veszünk tudomást egymás hibáiról, és megőrizzük egymás titkait. A barátság nem az őszinteségről szól. Az igazság túl éles fegyver ahhoz, hogy olyasvalakivel szemben forgassuk, akiben megbízunk, és akit tisztelünk. A barátság az önismeretről szól. A barátunk szemében önmagunkat látjuk, mint egy tükörben. Segít megítélni, hol tartunk, hova jutottunk.
Csak akkor születik barátság, ha két hasonló ember egymásra talál, ha - óriási nehézségek árán, tapogatózva, félszavakkal, avagy elképesztő gyorsasággal - ráéreznek egymás gondolataira.
A szeretet valamennyi válfaja közül csak a barátság által lettünk istenekhez vagy angyalokhoz hasonlókká.

9. rész

Kedd...

Ahogy közeledik a tél egyre nehezebben kelek fel reggelente. Így álmosan léptem a tükör elé, ahol igen nagy erőt kellett vennem ahhoz, hogy a hajamat kifésüljem vagy bármi mást is csináljak. Mivel még volt időm az indulásig, gyorsan csináltam kávét magamnak és anyunak. A kávézacc illata azonnal megcsapta az orrom, ahogy kinyitottam a kis fémdobozkát. Hm... Isteni illat. Imádom. Míg  a kávéfőző lefőzte, addig gyorsan magamra dobtam pár kiegészítőt, hogy ne legyen unalmas a szerkóm, ami úgy nézett ki, hogy világoskék csőfarmer, fehér francia szöveges csónaknyakú póló és farmerdzseki egy fekete alapú virágos tornacsukával. Hát nem menő? Szerintem sem...
Lizzel végig beszélgettük az utat a gimiig.
   -Tuti, hogy beszólok annak a bunkó Soltnak, ha ma sem hagy békén - készítette fel magát Liz.
   -Hát... Én inkább hagyom - húztam el a számat -Utálok ilyen barmokkal egy osztályban lenni - mérgelődtem.
   -Én is - bólogatott helyeslően -Na, akkor hajrá!
Vettünk egy nagy levegőt és bementünk. Mivel úgy érzem természetes, hogy az osztálytársaimnak köszönjek, így dobtam feléjük egy "sziasztok!"-ot, amire persze Solt rögtön felfigyelt.
   -Nédd' már kik vannak itt! - bökött virulva Dorián oldalába.
   -Haha. Elenka Globalizáció és... És ki is? - ráncolta Dorián a szemöldökét Lizre nézve.
   -Tuskó! - suttogta mellettem Liz a fejét rázva.
   -Hagyd rá Liz! Nem éri meg - szóltam közbe mielőtt még olyat mondana, amit megbánna.
   -Mi az? Nem tudsz mit mondani, mi? - gúnyolódott Solt rám nézve.
   -Hülyékkel nem foglalkozok - ültem le a helyemre és a töri felszerelésemet kezdtem kipakolászni.
   -R*banc... - hallottam a "morgást" a hátam mögül.
   -Hogy mit mondtál? - döbbentem le és Solt felé fordultam.
   -Jól hallottad.
   -Bocs. Seggfej nyelven nem értek - fintorogtam, mire olyan történt, amire nem gondoltam volna.
   -Adj egy pacsit csajszi - hajolt hozzám Tisa a fekete lyukacsos ujjatlan kesztyűfélében lévő kezét felém tartva. Pink pólóban volt, ami kiemelte a szemét. na meg a szemceruza. :)

Csodálkozva meredtem rá, mire elmosolyodtam és egy határozott mozdulattal belecsaptam. Bevallom jó érzés volt és az is, hogy Solt csak úgy égett (de szó szerint, piros volt a feje csak a lángok hiányoztak még). A mellettem ülő Glenda csak nagyokat pislogott, majd át ment a túloldalra a "barinőihez" és pusmogni kezdtek. Megijesztettem volna? Á, nem hinném. Szerintem csak egy őrültnek néz és úgy gondolja, jobb messziről elkerülni. De hát nem is vagyok őrült! De, mégis. Ez kétségtelen. Grizeldát Dorotthy váltott fel, na meg a vele tartó Violett.
   -Wow... Tudsz te, ha akarsz - vigyorgott Dorotthy.
   -Legközelebb szólj, ha vitatkozni akarsz. Akkor beszállok én is - húzott az asztalomhoz egy széket Violett -Nem bírom őket - biccentett Doriánék felé. Ezek szerint az első hétben ő/ők is megtapasztalták, hogy milyen is ez a Solt. Biosz volt a második óra, amihez semmi kedvem nem volt. Én azért járok iskolába, hogy tanuljak, nem pedig tudatlanul írjak azután témazárókat, amik ugyebár nem sikerülnek jól. Jó, ez most stréberül hangzott, de ez az igazság. Igaz, a többiek elvoltak és egyáltalán nem bánták, hogy nem kell órán dolgozni, és nekem is kapóra jött, mert nézhettem Őt. Ádám Patrikkal beszélgetett valami lövődözős játékról, plusz a hétvégére tervezgettek valamit. Sajnos nem hallottam mit, pedig annyira kíváncsi voltam rá...
A következő órán (irodalom Bognár tanárnővel) Senon a jobb oldalamon verset írt -mindig verset ír, ő ilyen költő féle-, a bal oldalamon Dorotthy pedig gondosan jegyzetelte az anyagot a füzetébe, a mellette ülő Tisa pedig A FÜZETBE írt. Igen, abba a bizonyos spirál füzetbe. Fogalmam sincs mi van benne, de nem is nagyon akarja hogy tudják, mert mindig elrejti valahol a táskája mélyén vagy pedig a kezében szorongatja. Szóval valami titkos dolog lehet benne. Legalábbis azt hiszem. A negyedikdik órában kémia jött Dafkónével. Hihi, de vicces ezt így leírni. Mindenesetre illik a tanárnőhöz. Ám minden kémia tanárnak vörösesbarna a haja? Hm....
Egy kiadós ordibálós óra után (Simon kiakasztotta a tanárnőt a szipogásával, amit mostanában csinál megállás nélkül) angol következett. Mivel általánosban németet tanultam, így mindig izgatottan várom az angol órákat. Valamiért jobban érdekel, mint a német. Az is gyorsan eltelt (de kár :/ ). A többit fel se sorolom, mert 1) nincs mit, 2) nem a suliról szól az életem és nem akarom, hogy azzal teljen be a naplóm, hogy milyen unalmas is volt a gimiben töltött óráim. Szóval inkább leírom mi volt délután. Anyu dolgozott, Krisztián napköziben volt, ezért átmentem Lizékhez. Noémi már otthon volt, így neki is köszöntem. Lizzel egy nagy szobájuk van, ami a ruhájukkal van tele kábé. Most Lizen egy újság mintás gatya volt, ami nagyon jól nézett ki.

Éppen valami sellős film volt a tévében, amin jót szórakoztunk.
   -Szóval ha leköpnénk egy sellőt, aki ember, akkor átváltozna? - kérdezte összeráncolt homlokkal Noémi.
   -Valószínűleg - bólogatott Liz.
   -És ha én most leköpnélek, hogy megnézzem mivé változol, akkor... - kezdtem Lizre nézve, aki ledöbbent - Ááá, rád rá se kellene köpni, hogy átváltozz vízi szörnyé - ráztam meg a fejem.
   -Te kis... Ch! - háborodott fel.
   -Most mi van? - nevettem el magam. Ezután egy bunyó következett, ami alatt azt értem, hogy lökdöstük egymást röhögve és tovább hülyültünk, közben tovább piszkáltuk egymást.
   -Szőke... - tettem hozzá.
   -Te beszélsz? Te egy sötétség vagy - nevetett ki Liz.
   -De hát barna vagyok - értetlenkedtem.
   -Foggyosok - lépett hozzánk Noémi, arra célozva, hogy hülyék vagyunk.
   -Me' te mi vagy? - ült le Liz.
   -Én. Hát én vagyok az Istennőtök - pipiskedett, hogy jól letudjon ránk nézni.
   -Hah! Csak szeretnéd - kaptam el a kezét és az ágyra rántottam, majd Lizzel lebirkóztuk.
   -Ám Liz... - szóltam,  miután már abbahagyuk a "fetrengést" -Tudnál segíteni a magyar házimban?
   -Persze. Mutasd. - Megmutattam neki, hogy mi a feladat, amire azonnal rávágta a választ -Na kinek van esze? - kérdezte vigyorogva magára utalva.
   -Hát nekem -vágtam rá.
   -Nem iiiis!
És evvel elkezdődött a második meccsünk. :D

Napi idézetek:
Erre valók a testvérek. Hogy szekálják egymást, hogy megnehezítsék egymás életét. A gyerekek ebben nőnek fel, és ettől edződnek meg. Ez adja az alapot a felnőtt élethez.
Testvérek között hamar átadódnak a titkok, soha nem maradnak egészen rejtve.
Mosolygok, mert a testvérem vagy,
S kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit.
Egy jó testvér olyan, mint egy tükör, de nagyítós tükör, és nem árt néha belenézni.