10. rész

Szerda...

Reggel gyorsan felkaptam egy I NEED A DOLLAR feliratú fehér pólót, rá egy terep mintás inget, egy sötétkék farmersortot, alá pedig egy fekete vastag harisnyát. Jó idő volt. :)

 Első óra rajz volt. Az egyik kedvenc tantárgyam. Imádok rajzolni. Rengetegszer indultam már rajz versenyeken, amiken általában elértem helyezéseket. A mai napot kivételesen vártam, hogy tudjam milyen a rajz tanár.
   -Sziasztok! - köszöntem a terembe belépve és Solt arcát megkerestem gyorsan. A hangom hallatán felpillantott a telefonjából, majd... Semmi nem történt. Végre! Rögtön boldogság ült ki az arcomra és ezt a napot a legjobb gimis nappá szenteltem. Nem sokkal később becsöngettek és Szöczei tanár nő lépett be.
   -Jó napot kívánok! - ment a tanári asztal mögé lerakva a mappáit. Úúú, de jó! Még el se kezdődött az óra, de már érzem, hogy klasszak lesznek úgy, minta az énekórák -Szeretném, ha következő órára hoznátok használt vagy akár régi zsírkrétákat és pár gyertyát.
   -És ma mit csinálunk? - türelmetlenkedett Senon.
   -Azt is elmondom, ha ott hátul figyelnének rám. Igaz Solt és Dorián?
   -Jah! - jött a válasz. A tanár csak megrázta a fejét nemtetszését kifejezve.
   -Ma elmondom mit terveztem egész évre... - kezdte és a tervei szerint nem fogunk füzetbe írni dolgokat, hanem kipróbálunk majd egy-egy technikát, amit kirakunk a táblára és az osztály pontozni fogja, hogy melyik a legjobb, és így tovább. -Akkor el ne felejtsetek gyertyát és zsírkrétát hozni - emlékeztetett, majd kiment jó étvágyat kívánva.
A második óra földrajz volt. Még voltak bent a teremben, ezért kint várakoztunk (lassú 9/a-sok). Beraktam a 69-es szekrénybe a kabátom, majd becsuktam és annak dőlve várakoztam. Épp próbáltam összeszedni a gondolataimat hogy tényleg figyelnem kéne az órákon, mert nem lesz jó vége így, amikor... Amikor Ádám lépett elém és mosolyogva a vállam fölé nyúlt megtámaszkodva a szekrényen és a szemembe nézett. Azok a világos kék szemek :3 Woow *-* Sajnos nem tarthatott sokáig az ábrándozásom, hogy közelebb hajol, megcsókol és Én meg Ő Mi leszünk, mert...
   -Öhm... Elena. Kicsit arrébb mész, hogy berakjam a dzsekim? - mosolygott.
   -Ó, persze - csosszantam arrébb. Most tuti hülyének nézett, amiért ott bámulok, ő meg arra vár, hogy berakja a dzsekijét. Istenem, de ciki -.-"
Tök vörös fejjel léptem be a terembe. Gyorsan a helyemre siettem és kipakolva a felszerelésemet, óvatosan jobbra pillantottam. Dobogó szívvel kísértem a szememmel minden mozdulatait. A mosolyától elolvadtam, a kék szemétől megkukultam és... És még figyelni se tudtam másra. Erre akkor jöttem rá, amikor Senon megbökött.
   -Hahó! Hol jársz Elena? - bökdösött tovább. Oda kaptam a fejem és kicsit ingerülten oda szóltam.
   -Mi az?! - Nem szeretem ha zavarnak, mikor Ádámot bámulom! Jó, ez hülyén hangzik, de mindegy.
   -Bocs, csak... Kicsit feltűnő - folytatta suttogva.
   -Mi? - kérdeztem értetlenkedve.
   -Nem versz át. Látom, hogy... neked tetszik... Ádááám - vigyorgott.
   -Mi? Nem! Miről beszélsz? Ch... - jöttem zavarba és a hajammal próbáltam takarni az arcomat.
   -Hihi, te vörös vagy - piszkált tovább.
   -Tényleg? - rémültem meg és lejjebb csúsztam a székemen.
   -Aham.
   -Basszus - temettem a kezembe az arcom.
   -Na mesélj - ült le mellém. Aztán kiszedett belőlem mindent -Hm... Hát csak az a gáz, hogy... khm... Grizelda és Ádám jártak...
   -És?
   -Ha megtudja, hogy tetszik neked, akkor kibelez - húzta el a száját.
   -Hogy mi van?
   -Bizony - bólogatott -Az első hétben látta Grizelda, hogy az egyik 9 a-s lány beakar vágódni Ádámnál, mire teljesen megalázta az iskola nagy része előtt. Ádám pedig... Ő csak csöndben figyelt.
   -És én erről miért nem tudok? Azóta már sok idő telt el és csak most tudtam meg? - hüledeztem és inkább magamtól kérdeztem mint Senontól. Azután bejött Halász tanár nő.
   -Jelentést kérek - lépett a tanéri asztalhoz. Debóra gyorsan jelentett. Egy hiányzónk volt. Simon - Uhuhu. Hát azért van itt ilyen csönd - mosolygott, mire felnevettünk. Ezután nyelvtan jött és a tanár nő elég feldúlt volt.
   -Nem tudjátok, hogy kik tartózkodtak az iskolában tegnap délután? - kérdezte.
   -Nem. Miért? - érdeklődtünk.
   -Csak mert valakik a lánymosdóban olyanokat írtak a falra, amit... Amit kár volt - idegeskedett.
   -Ne ránk nézzen - emelte fel a kezét maga elé az egyik a-s fiú arra célozva, hogy fiú nem járhatott a lánymosdóban, szóval ők ki vannak zárva.
   -Gondoltam, hogy nem fiú tehette - mosolygott.
   -És akkor most mi lesz? Van már sejtése tanár nőnek, hogy kik lehettek? - kérdeztük.
   -Hát van már egy-két tippem.
   -És kikre gondol?
   -Csak nem képzelitek, hogy elmondom? - nézett ránk furán. De, azt képzeltük. :)
Az ez utáni szünetben Tisával elmentünk a mosdóba. Igen, barátok lettünk. ^^
 Tegnap Facebookon beszélgettünk és rengeteget tudtunk meg egymásról. Vannak közösek is bennünk. Például az egyik szerette neki is meghalt. :( Ekkor már tudtuk, hogy jóban leszünk, mert teljes mértékben megértettük egymást. Plusz  -ami nagyon fontos- ő is szereti a Children of Distance-t. :3
 
-Héj, Elena - suttogta, miután kijött a középső fülkéből -Emelj fel - mutatott a lezárt fülkére, aminek a falán szerepelnek azok a bizonyos szavak.
   -Mi? - ráncoltam a szemöldököm, majd elmosolyodtam -Jó, tartok bakot. - Kész kínszenvedés volt, amit ott levágtunk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz, de én hülye egyedül akartam felemelni. :D
Nagyon féltünk, hogy lebukunk, ezért csak fél percig, ha tartottam, aztán letettem. Időben. Pont, mert beléptek, mi meg kislisszoltunk. Vicces volt. Ezután siettünk a törire. A terembe nevetve ültünk a helyünkre, a lányok (itt Dorotthyra, Violettre, Lizre, Senonra, Glendára gondolok) pedig mosolyogva pásztázták, hogy mi az olyan vicces.
   -Titok - suttogta Tisa, ugyanis eközben már óra volt.
   -Igen - bólogattam -Ez a mi titkunk. - Aztán egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
Egy igaz baráttal több. :)

Napi idézetek:
Minek nekünk ellenség, ha ilyen barátaink vannak?!
Egy barátot gyakran meg kell kímélnünk attól, amit valójában gondolunk. Amolyan hallgatólagos egyezség ez. Nem veszünk tudomást egymás hibáiról, és megőrizzük egymás titkait. A barátság nem az őszinteségről szól. Az igazság túl éles fegyver ahhoz, hogy olyasvalakivel szemben forgassuk, akiben megbízunk, és akit tisztelünk. A barátság az önismeretről szól. A barátunk szemében önmagunkat látjuk, mint egy tükörben. Segít megítélni, hol tartunk, hova jutottunk.
Csak akkor születik barátság, ha két hasonló ember egymásra talál, ha - óriási nehézségek árán, tapogatózva, félszavakkal, avagy elképesztő gyorsasággal - ráéreznek egymás gondolataira.
A szeretet valamennyi válfaja közül csak a barátság által lettünk istenekhez vagy angyalokhoz hasonlókká.