11. rész

Csütörtök...

De nem vártam ezt a napot...
Angol órával kezdtünk és ahogy beléptem a terembe, a legszívesebben vissza is fordultam volna. Hogy miért? Mindennek az oka Vanda volt. Ádám a padján ült háttal a táblának és Patrikkal beszélgetett, mikor Vanda fogta magát és nevetgélve nekidűlt. Mármint Ádám hátának. Azt hittem felpofozom és csak utána fordulok sarkon. Hátráltam pár lépést és közben pörgött az agyam, hogy most mi legyen. De aztán megláttam Dorotthyékat a terem túl oldalán, akik boldogan beszélgettek én pedig a puszta látványuktól is elmosolyodtam. Liz már bent volt és ő is velük beszélgetett. A szőke haja mindig begöndörödik, szóval már hátulról felismertem.

Úgy döntöttem nem veszem figyelembe Vanda húzását, ezért átléptem azt a fránya küszöböt és odamentem a lányokhoz.
   -Sziasztok! - sziszegtem, mert nem igazán volt kedvem "jópofizni". A tény az tény.
   -Szió! - mosolygott Dorotthy, de ahogy meglátta az arcomra kiülő bánatot, úgy ő se mosolygott többet -Megkérdezzem mi baj?
   -Hát ő - ültem fel mellé a padomra ( igen, az én padomon ültek, de nem gond :) ) Vanda felé biccentve óvatosan.
   -Így már mindent értek - húzta el a száját Senon. Ő tudja mi a szitu, szóval neki egyből leesett.
   -Ah! Hogy lehet ennyire népszerű egy... Egy ilyen lány? - kérdeztem összeráncolt homlokkal végig nézve Vandán.
   -A fiúkat kérdezd - tanácsolta Violett.
   -Ahan. Ők futnak utána, mint a pincsik - bólogatott Liz.
   -Ők tudják - szólt közbe Tisa, aki eddig a leghátsó padban ült firkálgatva A füzetbe. Uh, tényleg. Majd rákérdezek már, csak mert furdal a kíváncsiság -De egy biztos... Rossz a szemük.
Ezen jót derültünk. Talán kissé túlságosan is, mert hangosabbak voltunk, mint egy maga Vanda (csoda), aki fintorogva fordult felénk.
   -Mit bámulsz idióta liba? - gúnyolódott Tisa, de Vanda nem vette figyelembe ezt a beszólást, mert totálisan levegőnek nézte és tovább tette az agyát.
   -Nem félsz, hogy ők még durvábbat szólnak vissza? - kérdeztem az örök négyesre utalva (Vanda, Grizelda, Brigitta és Debóra, aki inkább kilóg ebből a csapatból).
   -Nem. Nem tudnak megbántani se megalázni, mert állatira bénák és lehet, hogy nagy a szájuk, de mindenki tudja, hogy egy ribancot nem kell figyelembe venni.
    -Pontosan - kacsintott Dorotthy. Oké, ők tudják. :)
Reggeli szünetben Ádám és Peti nem hagyták békén egymást. Ott kezdődött hogy Ádám kidobta Peti túró rudiját (beletalált a terem túloldalában lévő kukába), aki elkezdett kukázni, majd a rudi helyett egy hurkapálcát vett ki amivel elkezdték csapkodni egymást. Petit mindenki piszkálja. :P
Törin Milinkov tanár úrral annyit nevettünk, hogy szerintem fiatalodott mindenki. Nem mintha öregek meg ráncosok lennénk vagy valami ilyesmi, csak eddig sosem volt annyira jó hangulat, mint most. :D
Először is, ahogy beléptünk Ádám azonnal észrevett egy fehér Avonos kis zacskót a padján, amit persze rögtön megnézett. Röhögve nézett fel belőle és tovább adta, míg végül Simonhoz került. Istenem, az a idióta kivette a benne lévő piros hózentrógert, amit... Amit ráerősített a nadrágjára, majd belebújt az apró darabba, ami inkább egy lányra való, mint fiúra. A táblához állt összegörnyedve, mi meg már könnyezve röhögtünk.
   -De Simon, hú-húzd ki-hi mah-gad! - szólt oda Dénes a könnyeit törölgetve, mire Simon lassan és óvatosan felegyenesedett. Konkrétan szakadtunk a röhögéstől. :'D
De ez még nem volt semmi. Azután megfogta elől a két pántot, kihúzta, majd elengedte és az visszacsapódott. Majdnem leestünk a székről, annyira nevettünk. Mivel még nem csöngettek be, Simon kiment az ajtóba.
   -Csókolom Anna néni! - köszönt hangosan miközben hevesen integetett, majd újra kihúzta a pántot, és elengedte. A célja: villogni a hozzá nem illő darabban. Közben jött befele Milinkov tanár úr, aki mosolyogva figyelte az eseményeket. XD
Sajnos becsöngettek, Simon visszarakta a hózentrógert a zacskóba, amit Ádám a padra visszatett, mindenki a helyére ült, elkezdődött az óra, aztán tanár bá' lapokat kezdett osztogatni. Jöhetett a doga írás. Két-három perc múlva kopogtattak az ajtón.
   -Tessék?! - kiáltotta Debóra eltorzított hangon. Egy 9 c-s lány lépett be, aki megtorpant az ajtóban. Igen, jó látta, hogy dogát írtunk.
   -Nem láttatok egy fehér avonos zacskót valahol? - kérdezte alig hallhatóan. Ádám felemelte a mellette lévő zacskót és visszafojtott nevetéssel átadta, mi pedig visszafojtott nevetéssel figyeltük a történteket. A lány megköszönte, aztán kiviharzott a teremből. Ahogy becsukódott az ajtó, mindenki egymásra nézett, majd ismét elnevettük magunkat. Ekkor lecsitított a tanár, mert DOGÁT írtunk.
   -Pssz... - hallottam a hátam mögül -Grizeldaaa - suttogott Solt a stréber padtársamnak aki mindig kitűnően akar teljesíteni.
   -Mondjad - suttogta Grizelda is.
   -Mond már meg a hármas feladatra a választ. - Megnézte aztán lesúgta. De nem hallotta Solt -Mi? Hogy? Nem hallom. MI? MI VAN?! - jöttek a kérdések, mire Grizelda már elég hangosan suttogott, amit persze szinte mindenki hallott és le is írt. Utána pedig...
   -Te mit nem tudsz? - fordult felém kedvesen (ha lehet ilyet mondani/írni).
   -Ezt - böktem a négyes feladatra Grizelda pedig lesúgta -Köszi.
   -Nincs mit.
Ezután tesi jött. Pfúj! Sajna direkt nem hoztam tesi cuccot ezért kaptam egy vonalat (3 vonal után egyes). De aztán kiderült, hogy a 14 lányból csak öten tesiznek. Tanár bá' és a fiúk csak úgy ámultak és bámultak.
   -Héj, ezek sztrájkolnak!!! - háborodott fel Dénes. Haha. :D
Órák után hatra mentem fodrászhoz. Végre. Már alig vártam hogy valami új frizurám legyen. Anyát már hetek óta evvel nyüsztölöm. Végeredmény: frufru, rövid tépett haj (pápá hosszú hajzuhatag), ami be lett szárítva. Te jó ég, de rövid.

 Ja, és egy jó képű 18-19 éves srác pont utánam jött.

Az első amit megnéztem ugyebár az arca. Eszméletlenül helyes mosolya volt. És a szeme... Na meg a haja... Majdnem megkérdeztem hogy hívják. De komolyan. :) Otthon pedig ezerrel nyomattam a Children of Distance számokat. :$ http://www.youtube.com/watch?v=9moWfclgIT4

Napi idézetek:
Az emberi értelem képes megbocsátani bármi rosszat. Éppen ezért olyan fontos, hogy ne hagyatkozzunk rá.
Az irigység gyom a barátság kertjében.
 Az életben nincsenek garanciák, csak lehetőségek.
Nincs olyan megbízhatatlan tenger, mint a népszerűség.