9. rész

Kedd...

Ahogy közeledik a tél egyre nehezebben kelek fel reggelente. Így álmosan léptem a tükör elé, ahol igen nagy erőt kellett vennem ahhoz, hogy a hajamat kifésüljem vagy bármi mást is csináljak. Mivel még volt időm az indulásig, gyorsan csináltam kávét magamnak és anyunak. A kávézacc illata azonnal megcsapta az orrom, ahogy kinyitottam a kis fémdobozkát. Hm... Isteni illat. Imádom. Míg  a kávéfőző lefőzte, addig gyorsan magamra dobtam pár kiegészítőt, hogy ne legyen unalmas a szerkóm, ami úgy nézett ki, hogy világoskék csőfarmer, fehér francia szöveges csónaknyakú póló és farmerdzseki egy fekete alapú virágos tornacsukával. Hát nem menő? Szerintem sem...
Lizzel végig beszélgettük az utat a gimiig.
   -Tuti, hogy beszólok annak a bunkó Soltnak, ha ma sem hagy békén - készítette fel magát Liz.
   -Hát... Én inkább hagyom - húztam el a számat -Utálok ilyen barmokkal egy osztályban lenni - mérgelődtem.
   -Én is - bólogatott helyeslően -Na, akkor hajrá!
Vettünk egy nagy levegőt és bementünk. Mivel úgy érzem természetes, hogy az osztálytársaimnak köszönjek, így dobtam feléjük egy "sziasztok!"-ot, amire persze Solt rögtön felfigyelt.
   -Nédd' már kik vannak itt! - bökött virulva Dorián oldalába.
   -Haha. Elenka Globalizáció és... És ki is? - ráncolta Dorián a szemöldökét Lizre nézve.
   -Tuskó! - suttogta mellettem Liz a fejét rázva.
   -Hagyd rá Liz! Nem éri meg - szóltam közbe mielőtt még olyat mondana, amit megbánna.
   -Mi az? Nem tudsz mit mondani, mi? - gúnyolódott Solt rám nézve.
   -Hülyékkel nem foglalkozok - ültem le a helyemre és a töri felszerelésemet kezdtem kipakolászni.
   -R*banc... - hallottam a "morgást" a hátam mögül.
   -Hogy mit mondtál? - döbbentem le és Solt felé fordultam.
   -Jól hallottad.
   -Bocs. Seggfej nyelven nem értek - fintorogtam, mire olyan történt, amire nem gondoltam volna.
   -Adj egy pacsit csajszi - hajolt hozzám Tisa a fekete lyukacsos ujjatlan kesztyűfélében lévő kezét felém tartva. Pink pólóban volt, ami kiemelte a szemét. na meg a szemceruza. :)

Csodálkozva meredtem rá, mire elmosolyodtam és egy határozott mozdulattal belecsaptam. Bevallom jó érzés volt és az is, hogy Solt csak úgy égett (de szó szerint, piros volt a feje csak a lángok hiányoztak még). A mellettem ülő Glenda csak nagyokat pislogott, majd át ment a túloldalra a "barinőihez" és pusmogni kezdtek. Megijesztettem volna? Á, nem hinném. Szerintem csak egy őrültnek néz és úgy gondolja, jobb messziről elkerülni. De hát nem is vagyok őrült! De, mégis. Ez kétségtelen. Grizeldát Dorotthy váltott fel, na meg a vele tartó Violett.
   -Wow... Tudsz te, ha akarsz - vigyorgott Dorotthy.
   -Legközelebb szólj, ha vitatkozni akarsz. Akkor beszállok én is - húzott az asztalomhoz egy széket Violett -Nem bírom őket - biccentett Doriánék felé. Ezek szerint az első hétben ő/ők is megtapasztalták, hogy milyen is ez a Solt. Biosz volt a második óra, amihez semmi kedvem nem volt. Én azért járok iskolába, hogy tanuljak, nem pedig tudatlanul írjak azután témazárókat, amik ugyebár nem sikerülnek jól. Jó, ez most stréberül hangzott, de ez az igazság. Igaz, a többiek elvoltak és egyáltalán nem bánták, hogy nem kell órán dolgozni, és nekem is kapóra jött, mert nézhettem Őt. Ádám Patrikkal beszélgetett valami lövődözős játékról, plusz a hétvégére tervezgettek valamit. Sajnos nem hallottam mit, pedig annyira kíváncsi voltam rá...
A következő órán (irodalom Bognár tanárnővel) Senon a jobb oldalamon verset írt -mindig verset ír, ő ilyen költő féle-, a bal oldalamon Dorotthy pedig gondosan jegyzetelte az anyagot a füzetébe, a mellette ülő Tisa pedig A FÜZETBE írt. Igen, abba a bizonyos spirál füzetbe. Fogalmam sincs mi van benne, de nem is nagyon akarja hogy tudják, mert mindig elrejti valahol a táskája mélyén vagy pedig a kezében szorongatja. Szóval valami titkos dolog lehet benne. Legalábbis azt hiszem. A negyedikdik órában kémia jött Dafkónével. Hihi, de vicces ezt így leírni. Mindenesetre illik a tanárnőhöz. Ám minden kémia tanárnak vörösesbarna a haja? Hm....
Egy kiadós ordibálós óra után (Simon kiakasztotta a tanárnőt a szipogásával, amit mostanában csinál megállás nélkül) angol következett. Mivel általánosban németet tanultam, így mindig izgatottan várom az angol órákat. Valamiért jobban érdekel, mint a német. Az is gyorsan eltelt (de kár :/ ). A többit fel se sorolom, mert 1) nincs mit, 2) nem a suliról szól az életem és nem akarom, hogy azzal teljen be a naplóm, hogy milyen unalmas is volt a gimiben töltött óráim. Szóval inkább leírom mi volt délután. Anyu dolgozott, Krisztián napköziben volt, ezért átmentem Lizékhez. Noémi már otthon volt, így neki is köszöntem. Lizzel egy nagy szobájuk van, ami a ruhájukkal van tele kábé. Most Lizen egy újság mintás gatya volt, ami nagyon jól nézett ki.

Éppen valami sellős film volt a tévében, amin jót szórakoztunk.
   -Szóval ha leköpnénk egy sellőt, aki ember, akkor átváltozna? - kérdezte összeráncolt homlokkal Noémi.
   -Valószínűleg - bólogatott Liz.
   -És ha én most leköpnélek, hogy megnézzem mivé változol, akkor... - kezdtem Lizre nézve, aki ledöbbent - Ááá, rád rá se kellene köpni, hogy átváltozz vízi szörnyé - ráztam meg a fejem.
   -Te kis... Ch! - háborodott fel.
   -Most mi van? - nevettem el magam. Ezután egy bunyó következett, ami alatt azt értem, hogy lökdöstük egymást röhögve és tovább hülyültünk, közben tovább piszkáltuk egymást.
   -Szőke... - tettem hozzá.
   -Te beszélsz? Te egy sötétség vagy - nevetett ki Liz.
   -De hát barna vagyok - értetlenkedtem.
   -Foggyosok - lépett hozzánk Noémi, arra célozva, hogy hülyék vagyunk.
   -Me' te mi vagy? - ült le Liz.
   -Én. Hát én vagyok az Istennőtök - pipiskedett, hogy jól letudjon ránk nézni.
   -Hah! Csak szeretnéd - kaptam el a kezét és az ágyra rántottam, majd Lizzel lebirkóztuk.
   -Ám Liz... - szóltam,  miután már abbahagyuk a "fetrengést" -Tudnál segíteni a magyar házimban?
   -Persze. Mutasd. - Megmutattam neki, hogy mi a feladat, amire azonnal rávágta a választ -Na kinek van esze? - kérdezte vigyorogva magára utalva.
   -Hát nekem -vágtam rá.
   -Nem iiiis!
És evvel elkezdődött a második meccsünk. :D

Napi idézetek:
Erre valók a testvérek. Hogy szekálják egymást, hogy megnehezítsék egymás életét. A gyerekek ebben nőnek fel, és ettől edződnek meg. Ez adja az alapot a felnőtt élethez.
Testvérek között hamar átadódnak a titkok, soha nem maradnak egészen rejtve.
Mosolygok, mert a testvérem vagy,
S kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit.
Egy jó testvér olyan, mint egy tükör, de nagyítós tükör, és nem árt néha belenézni.