7. rész

Kedd...

OMG, csak most vettem észre!
Először is. Reggel a szokásos volt minden, egyet kivéve. Krisztiánt megkérdeztem, hogy csináljak-e neki szendvicset vagy ne. A válasza nem volt. Hogy ezen miért nem csodálkozok? Mivel korán kellett indulnom és anya nem volt otthon, így mindent elintéztem Krisztiánnal kapcsolatosan. Már így harmadikos korában már több gond van vele, mint velem. A hajamat egy fekete masnival tűztem el, ami már magában mutatós volt.

A kapuban megvártam Lizt, majd elindultunk együtt a buszmegállóba. Tegnap nem volt suliban, azért is voltam magányos. De szerencsére most lesz kivel beszélgetnem. A buszon egymásmellé ültünk, hogy ne kerüljünk idegenek mellé, de megláttam egy idős bácsit, akit megsajnáltam, így átengedtem neki a helyem. Liz csak mosolygott, de inkább ült volna mellettem. Szegény. Hehe :P
A gimi bejárati ajtajában megfogtam Liz karját és magam után húzva mentem fel a termünkbe. Csak a biztonság kedviért. Nem akartam, hogy ő is olyan szerencsétlen legyen, mint én az első napon. A lépcsőn fölfelé menet, megláttam azt a telefonozó srácot, aki tegnap nekem jött. Hát még most is nyomta megállás nélkül. Ch!
A terembe érve Liznek megmutattam azt az egy szabad helyet, amit még tegnap kiszemeltem neki. Szóval mostantól mögöttem fog ülni, így nem leszünk egymástól távol. De jó! :)
   -Sziasztok! - néztem végig az osztályon. Mivel már mindenki bent volt, így még egyszer lejárattam magam előttük. Hogy miért? Hát nem beszóltak megint?
   -Hé, sorompó! Hoztál magad mellé egy másik sorompót? Mi ez itt? Sorompó gyülekezet? - röhögött rajtunk Solt és a mellette lévő Doriánnal összepacsizott, aki elismerően bólintott és utánozni kezdte Soltot.
   -Sorompóóóók! - gúnyolódott, majd kórusban folytatták ketten.
   -Mi van te sorompó? Ne nézz így! - utánozta Solt Liz megdöbbent fejét.
   -Fogd be kocsonya! - szólt oda lenézően Liz. Na erre már felfigyelt az osztály és jót nevettek a beszóláson. Én csak néztem a mellettem álló idegen lányra (számomra akkor az volt, mert nem is ismertem rá), aki nem bírta tovább... A saját beszólásán röhögni kezdett. Na ekkor már én se bírtam tovább, elnevettem magam és heccből mi is összepacsiztunk. Hah! Törivel kezdtünk, amire egy fiatal srác jött be és ahogy elnéztem, nem rég végzett az egyetemen. Mosolygós volt, és furán járva oda lépett a táblához, majd felírta a nevét, hogy számomra és Liz számára is világos legyen, hogy hívják: Milinkov István. Borzalmasan rondán írt, de elment. Igaz, egybeírta, szóval... Ehez nem tudok hozzászólni.
   -Szevasztok skacok! - vette "lazára" a figurát, ami elég furán állt neki.
   -Jó napot kívánok! - kiáltották be többen is.
   -Na szóval, felvázolnám, hogy mit csinálunk ebben az évben... - kezdte, mi meg bekiáltottunk pár "óóó mán' he" "de minek" "ez most komoly?"-t. A tanár elmosolyodott, majd elkezdte felsorolni. Na ná, hogy egy csomóan nem is figyeltek rá. Épp a tollam be-ki kapcsolgatásával szórakoztattam magam az asztalra könyökölve, azután elpillantottam a terem túlsó végébe, amikor... Amikor megláttam Őt.
   -Hé, Grizelda, az ki? - böktem a tollam végével amarra.
   -Ki? Az? - kérdezte óvatosan felé mutatva, mire bólogatni kezdtem -Jaaa! Ő Szedliczky Ádám - suttogta.
Majdnem leájultam a székről. A világoskék szemével rám nézett, de csak egy pillanatra, miközben mosolygott, én meg elolvadtam. Azonnal belé szerettem. Hogy én miért nem vettem észre tegnap? Ja, tényleg. Éppen próbáltam elkerülni a többieket. Ahj, alig bírtam nem rá nézni, de ha meg sokáig bámulom, akkor lebukok, szóval 5 percenként néztem rá kb. 5 másodpercig, hacsak nem vette észre. Akkor elkaptam a tekintetem és tovább figyeltem a tanárra. Végre megszólalt a csengő, az osztály pedig nagy lendülettel kiment a teremből. Házinak persze nem kaptunk semmit, szóval egy klassz törivel kezdtük a napot. Az udvarra lementem, miután a bioszos szekrénybe beraktam a táskám, úgy mint a többiek (ugyanolyan szekrények vannak a folyosókon, mint az általánosban). Ahogy kiléptem az udvarra, nagyon nem találtam a helyem és csak ácsorogtam úgy egymagamban meg nézelődtem. Aztán megpillantottam Tisát egy fatövében ülni és épp írt egy spirál füzetbe, amit nagyon takargatott. Dorotthyék nem sokkal később értek ki. Mint tegnap, úgy ma is csinos volt.

Nem tudom honnan szerzi ezeket a ruhákat, de nagyon jók.

   -Ő miért van külön a többiektől? - kérdeztem Dorotthyt Tisára gondolva.

   -Tisa szeret egyedül lenni. A múlt héten is a füzetével elvonult a fa árnyékba.

   -Milyen füzet az?

   -Nem tudom, de órákon sose látom, hogy abba jegyzetelne. Valami különleges füzet lehet - töprengett, de hamar elvonták a figyelmét, így inkább nem zavartam. Szerencsére hamar becsöngettek. Másoknak lehet öröm, ha szünet van, de számomra azt tudatja velem, hogy egyedül vagyok. Hogy hol volt ilyenkor Liz? Fogggalmam sincs, de nem jó nélküle a szünetek. A szekrényekhez érve, beraktam a kabátom a fogasra, a táskámat pedig kivettem. Rossz szokásuk a tanároknak, hogy ha vége van az órájuknak, akkor bezárják a terem ajtaját, mi pedig sorakozhatunk kint a folyosón. Már ha lehetne sorakozásnak hívni azt, ahogy mi beálltunk. Ugyanis páran úgy gondolták hogy elnéznek más osztályokhoz és beköszönnek. Bolondok :D

Egy fehér köpenyes, idős, alacsony hölgy nyitotta ki belülről (a szertárban volt szóval nem akart kerülni gondolom) az ajtót és beengedett.

   -Halász Anna vagyok! - lépett hozzám a tanár nő meg Lizhez, utána mi is bemutatkoztunk, mire mondta, hogy foglaljunk helyet.

   -Csókolom! - köszönt szomorkásan Simon elhaladva Halász tanár nő előtt. Gondolom az egyik nevelő csinált valamit, mert az udvaron láttam, hogy Simon zaklat egy felsőbb évfolyamú lányt, aki panaszkodott. Szegény, nagyon le volt törve. Egész órán csak maga elé bámult, a könyvéhez meg egyszer se nyúlt hozzá. Amúgy a tanárnak köszönhetően laza volt a biosz, mert végig a laptopján nézegette az emaileit, nekünk meg elfelejtett feladatot adni, így elfoglaltuk magunkat. Vagyis csak azt hittük, hogy elfoglalhatjuk magunkat, ugyanis mikor kicsöngettek, a tanár megjegyezte:

   -Remélem mindenki elolvasta az első olvasmányt és kitöltötte a munkafüzetben a hozzá való feladatokat.

   -Hát persze tanár nő! - lépett ki Patrik az ajtón, a következő órára rohanva. Ezután irodalom következett, amin az osztály három részre szakadt. Vagyis úgy voltunk szét osztva + az a-sokkal voltunk összerakva. Így voltunk összesen 17-en az órán (fele b-s, fele a-s). Úgy, ahogy a többi, a mostani óra is "lájhtos" volt. Legalább most tudtam a tanár nőre figyelni, mert nem voltam egy csoportban Ádámmal. Nekik most matekjuk volt, mert csak két magyar tanár van és Bognár Evelin tanítja azt a csoportot, amiben én vagyok, meg amiben Ádám. A tanár nő úgyszintén alacsony, de fiatal, fekete, göndör haja van, ami a vállát épp súrolja. Ahogy használta a kifejezéseket és a szakszavakat, már látszott rajta, hogy remek magyar tanár. Örülök, hogy őt kaptam meg. Nagyon gyorsan elrepült egy újabb óra, amit csak a kicsengetéskor vettem észre. A következő óránk német volt (akik általánosban németet tanultak), de az osztály másik felének meg angol (értelem szerűen, akik általánosban angolt tanultak). Nagyon meg döbbentem, amikor a terembe csak nyolcan ültünk le. Én, Liz Dorotthy, Violett, Debóra, Dénes, Dorián és Patrik. Amikor Szödényi Sziréna tanárnő belépett nagyon megdöbbent.

   -Hát a többiek? Betegek? - mondta fura német akcentussal. Egy újabb kiváló tanár, aki tökéletesen tud németül.

   -Nehehem - mosolygott Debóra -Csak ennyien vagyunk tanárnő. A többiek angolosok.

   -Á, értem. Akkor... Guten Tag! - mondta, majd belekezdtünk az órába. Ahogy figyeltem a fiúkat, nagyon nem értették miről beszél a tanárnő , mert egyfolytában egymástól azt kérdezgették röhögve, hogy: "ööö, most mit is mondott?" "ezt nem értem..." "á, inkább hagyjuk" "öhm... ahan, biztos". Egyébként klassz hangulatban telt el az óra. Nem azért mondom, mintha ez nagy durranás lenne, de általánosban a német tanár egy igazi boszorkány volt. Tuti biztos, hogy voltak vudu babái, ami az osztályunkat ábrázolta és német órákon az asztal alatt 100%-os, hogy azokat szurkálgatta. Mindig kiszemelt egy embert -max kettőt-, akit halálra alázott és nem hagyott békén. Meg azok a fintorok... Huh, még most is beleborzongok, ha rá gondolok.  Blah! A többi órán nem volt semmi, de leírom már, hogy melyik tanár mit tanít. Angolt Dörnyei Magdolna (egyben Lizék magyar tanára), tesit Ivanovszky László,  az én matek tanárom Maticsek Péter (a mateknál is úgy vagyunk szét osztva, mint a magyarnál), Lizék matek tanára Maticsek Péterné, Ádámék matek tanárja Dafkó Ferencné és még nem tudom. Sajnos annyian vannak, hogy muszáj volt otthon lejegyzetelnem, amit megjegyeztem nagyjából.

Mivel az Egy ropi NAPLÓja 2. és 3. részét kiolvastam, de a könyvtárban még nincs a 4. része, így, hogy lekössem magam, kölcsönkértem Noémitől egy könyvet. Szóval most a Danielle Steel Második esélyt kezdtem el olvasom.